1469, Japán háborús időszaka. Ország szerte dúlnak a polgárháborúk. Ezren esnek áldozatul a hatalom éjség miatt. Ezt az akkoriban élo démonok kihasználják. Ez idő alatt sok démon tett szert hatalomra. Így az embereknek nem csak a háborúktól kell rettegniük, hanem a gonoszabbnál gonoszabb démonoktól is. Ekkoriban éltek még a különleges, spirituális erővel rendelkező papnők is. Közöttük volt Nagara Mia, ő volt Észak-Honshu egyetlen papnője. Sokáig nem kellett megküzdenie nagyobb hatalommal rendelkező démonokkal és csak sérült katonákat kellett gyógyítani. De egy nap mindez megváltozott.

Éppen Mia gyógynövény gyűjtéséről tért vissza, amikor út közben valami halk neszre lett figyelmes. A hang közelébe ment és megpillantott egy földön heverő nagytermetű fehér farkast. Szeme alatt és fölött zöld - sárga - kék csíkok voltak, a lábain úgy szintén. Egyik hátsó lábából egy hosszú nyíl ált ki.

Mia: Szegény farkas, biztos fáj neki!

A fehér farkas lassan felemelte a tekintetét és nyüszítve nézett Miára. Próbált felkelni, de a sérülés elfertőzött és teljesen legyengült tőle.

Mia: Nyugodj meg, segítek neked!

Mia lassan lehajolt a sérült farkas lábához, hogy kihúzza a nyilat, de a farkasnak volt még annyi ereje, hogy hatalmas erővel beleharapjon Mia bal karjába. A lány a fájdalomtól összeszorította a fogait és fájdalmasan a farkas szemeibe nézett.

Mia: Nem kell félned farkas!

A farkas még egy darabig erősen tartotta a Mia karját, majd lassan engedett a szorításból és végül elengedte a karját. Fejét lassan első két lábára tette és azután nyugodtan feküdt. Mia megnyugodott és újra a farkas lábát kezdte szemlélni. Két kezével megragadta a nyilat és hatalmas erővel kihúzta a farkas lábából. A farkas óriásit nyüszített, de most nem harapta meg újra Miat csak, lassan leengedte a fejét újra. Mia elővett néhány gyógynövényt amit szedett, majd a felsőjének bal ujjából letépett egy csíkot. A gyógynövényeket szorosan a sebre kötözte az anyag darabbal. Lassan felkelt és egy kicsit távolabb lépett a farkastól, aki először rá, majd a bekötözött lábára nézett.

Mia: Remélem hamar meggyógyulsz, addig pihentesd a lábad, ha lehet!

Mia magához vette a gyógynövényeit és elindult a faluja irányába, de ezelőtt még egyszer visszanézett a farkasra és rámosolygott. Lassan eltűnt, a farkas felkelt és Mia után nézett. Még sokáig nézte az utat, majd elindult, de nem az ellentétes irányba. Mia már félúton járt a falujától. Nagyon fájlalta a karját, ahol a farkas megharapta, de nem igen törődött vele. Hirtelen újra egy neszre lesz figyelmes. Azt gondolta, hogy újra csak egy sérült jószág, de mikor hátra nézett egy medve démon állt az út közepén. Morogva, lassan közeledett Mia felé. Mia hátrálni kezdett, de az út másik oldalán is volt egy medve démon. Mia nem vitt magával varázsigét és anélkül nem tudott védekezni a démonok ellen. Mia egészen egy fáig hátrált.

Mia gondolta: Végem!

De mielőtt a démonok lecsaptak egy gyors és nagy fehér árny ugrott elő a bozótosból. Rájuk támadt, néhányszor beleharapott lábukba és a démonok azonnal elmenekültek. Mire Mia kinyitotta a szemeit már csak egy démon volt ott. A megmentője, a sérült farkas démon. Lassan odament a lányhoz, aki félt, hogy most őt támadja meg. De a farkas nem támadt. Mia sérült karját kezdte el nyalogatni, ahol legutóbb megharapta. Biztos így kért bocsánatot a lánytól. Mia megvédése meg a hálája volt.

Vége