A Nap lassan felkelt a hegyek mögött. Elő tűntek a fák, bokrok és a falu házai. A Nap fényes sugarai bevilágítottak Mia házának ablakán. Takarója víz zöld színű volt és végénél egy fehér test hevert. A farkas démon volt, mint egy hatalmas védelmező úgy feküdt Mia közelében. A sugarak lassan elérték a farkast, aki, mint a villám kinyitotta a szemeit és körbe nézett. Megbizonyosodott róla, hogy nincs senki rajtuk kívül a házban. Majd felkelt és lassú léptekkel odament Miához. Az orrával kedvesen megbökdöste Mia vállát. Mia lassan nyitotta ki a szemeit és kedvesen rámosolygott a farkasra, aki farkcsóválással köszönte meg ezt a gesztust.

Mia: Jó reggelt, farkas!

A farkas, mintha mosolygott volna, úgy nézett Miára. Mia összerakta az ágynemut és felvette papnői kimonóját. A farkas közben figyelte minden egyes mozdulatát. Mia magához vette kosarát tele gyógynövényekkel, és elindult a házból, de még mielőtt kiment visszanézett a farkasra.

Mia: Tudom, hogy eddig sem hallgattál rám, de most kérlek maradj a házban!

A farkas erre, mintha bólintott volna Miára. Mia visszabólintott.

Mia: Majd jövök!

Mia még egyszer rámosolygott a farkasra, majd kiment a házból. Kosarával keresztül ment a falun, hogy eljusson a falu másik oldalán lévő templomhoz. Ahogy ment és körbe nézett az embereken, csak egy dolgot látott. Mindenki rosszalló és értetlenkedo pillantását. Mia tudta, hogy az emberek a tegnap estére gondoltak. Megértette az embereket, azonban a tegnapi dolgot, hogy csak azért akarták megtámadni a farkast, mert démon volt, még mindig dühítette. Hamarosan elért a templomhoz. A templom bejárata egy hatalmas, vörös kapu volt. Utána négy róka szobor állt, mint a templom őrei. A templom Inari, a rókák és a rizs istenéjé volt. A falu évszázadok óta Inari istent tisztelte, de mégis sokszor meggyült a bajuk a róka démonokkal. Mia lassú léptekkel ment végig a róka szobrok között. Halkan belépett a templomba és körbe nézett. A templom legnagyobb termében is állt egy róka szobor. Olyan volt, mintha szúrós tekintettel nézett volna Miára. A szobor körül gyertyák voltak. Mia hosszasan vizsgálta a szobrot, közben a tegnapon gondolkozott.”Lehet, hogy rosszul döntöttem?”Ezen a kérdésen tanakodott egyfolytában.

- Inari istennek a legfőbb követői inkább a róka démonok.

Egy mély, férfi szólalt meg Mia háta mögött. Takewa Inara, a templom papja volt. Mia lesütötte tekintetét, nem tudott a pap szemébe nézni. Valahogy szégyen fogta el. Takewa - sensei. Mia mellé állt és ő is végig mérte a szobrot.

Takewa - sensei: A róka démonok az illúzió nagy mesterei. Kiérdemlik, hogy egy isten követői legyenek. Sokszor volt, azonban megkeserítették az életünket és a múltkori támadásuk nagyon veszélyes volt. Viszont a harag teljesen elhomályosította a szemünket, de a tiédet nem.

Mia meglepett tekintettel nézett föl a papra.

Takewa - sensei: Neked volt igazad, amikor megvédted a farkast. Mi csak arra tudtunk gondolni, hogy elpusztítsunk minden démont. Te cselekedtél helyesen, Mia.

Mia: Csak félig, mert szembeszálltam a mesteremmel.

Takewa - sensei: Néha a tanítványból lesz a mester!

Takewa - sensei kedvesen rámosolygott a fiatal lányra, aki ettől megkönnyebbült és visszamosolygott. Hirtelen Mia halk kopogásra lesz figyelmes. Hátra nézett és megpillantotta a fehér farkast, aki lassan Miához közeledett. Megint nem hallgatott Miára és elhagyta a házat. Mia nem volt azonban dühös. Letérdelt a farkashoz és kedvesen megsimogatta.

Takewa - sensei: Úgy tűnik nagyon ragaszkodik hozzád. Ti szerintem jó csapatot alkotnátok. Vajon mi lehet a neve?

Mia: Nem tudom. Néma démon, de érdemel egyet!

Takewa - sensei: Olyan kéne, ami ráillik.

Mia: Mikor a fa majdnem rámdőlt, úgy tűnt fel, mint egy fénysugár. Szerintem ő az egyetlen fehér farkas démon.

Mia végig nézett a farkason, majd belenézett két azúrkék szemébe.

Mia: Már tudom is mi lesz! Hikari!