Az eső el tudja mosni a tüzet, de a félelmet és dühöt az emberek szívében nem lehet. Mia aggódó tekintettel nézett végig a falu teljes lakosságán. A farkas felborzolta a bundáját, hátra simította a füleit és hangosan morogni kezdett. Mikor morgott kilátszottak hatalmas, hófehér agyarai. Ettől az emberek csak még határozottabban szegezték fegyvereiket a farkasra. Mia tudta, hogy az emberek bármelyik percben rátámadnak a farkasra. Lassan közeledni kezdtek a farkas felé, de hirtelen a farkas elé állt Mia.

Mia: Várjatok, ne bántsátok ezt a farkast!

Mégis mit gondolsz, Mia?!

Ezt Takewa - sensei mondta, ahogy előlépett a tömegből.

Takewa - sensei: Ez egy démon! El kell pusztulnia!

Mia: Démon vagy sem, segített nekünk. Még engem is megmentett két alkalommal!

Takewa - sensei: Úgy mentett meg, hogy megtámadott?

Mia döbbenten nézett a papra.

Takewa - sensei: Tudom Mia, hogy a karodat nem egy ág sértette fel. Egy faág nem tud ennyire vérző sebet okozni.

Mia: Valóban megharapta a karomat, de nem tehet róla…

Ez egy veszedelmes démon! Nem megmentett minket, hanem fel akart minket falni!

Valaki ezt kiabálta ki a tömegből és mindenki csak bólogatott rá. Mia tudta, hogy most már nem számít mit fog mondani.

A farkasnak pusztulnia kell!

Így kiáltottak fel mindannyian és el kezdtek a farkas felé közeledni. Mia azonban nem állt tétlenül.

Mia: Nem hagyom, hogy bántsátok!

Mia elővett egy varázsige papírt és támadó helyzetbe állt.

Mia: Nem akarok senkit bántani, csak hagyjátok békén!

Mindenki megdöbbent ezen, hogy mit művel Mia. Nem hitték el, hogy harccal, ha kell megvédi a démont. Mia dühös tekintettel nézett mindenkire. A farkas lassan odament Mia oldalához és szájába vette Mia ruhájának az ujját és hátra húzogatta. Mia értetlenkedve nézett a farkasra. A farkas úgy tűnt, mintha a fejét rázná.

Mia: Mit akarsz nekem mondani?

A farkas lassan el kezdett hátrálni, majd lehajtott fejjel elfutott az erdő felé. Mia utána akart kiáltani, de mégsem tette. Csak nézte, ahogy lassan eltűnt az erdő fái között. Mia szomorúan nézett utána, majd dühös pillantást vetett az emberekre. Eltette a varázsige papírt majd szomorúan elindult a háza felé. Az emberek értetlenkedve néztek utána. “Nem akartad, hogy a saját fajtársaimat támadjam meg, igaz?” ezen gondolkozott Mia, ahogy ment haza.

Mia egész nap a házában volt. Nem akart senkivel sem találkozni a faluból, még Takewa - senseijel sem. Eddig mindig tisztelettel gondolt rá, de most a történtek után beszélni sem akart vele. Hamarosan leszállt az éj és előtűntek az égen a csillagok és a Hold. Miának még mindig a farkason járt az esze. Nem gondolta sosem, hogy minden démon gonosz, igaz nem találkozott egy jó démonnal sem. Amíg nem találkozott ezzel a farkassal. Mikor a Hold magasan járt Mia vonítást hallott a távolban. Azt hitte, hogy egy kutya vonít, de ez annál hangosabb volt. Mia kiment, hogy megnézze mi vonít. A háztól nem messze volt egy kis domb, azon látta, ahogy a fehér farkas vonít a Holdra. Mia közelebb ment hozzá. Mikor körülbelül egy méterre volt a farkastól az abbahagyta a vonítást. Szelíd szemeit a lányra szegezte. Mia még közelebb ment a farkashoz, majd leült mellé. Kedvesen megsimogatta a farkas hátát.

Mia: Szépen vonítasz.

A farkas lassan letette a fejét Mia lábaira és csóválni kezdte a farkát. Mia mosolyogva, kedvesen tovább simogatta a farkas hátát.

Mia: Sajnálom, ami korábban történt és köszönöm, hogy segítettél nekünk.

A farkas nem mozdult, csendesen elaludt. Mia mosolyogva nézett a Holdra. Bármi is volt ami a szívét nyomta hirtelen eltűnt. Helyét a megkönnyebbülés vette át. Nemcsak benne, de a farkasban is.