A nap lassan kezdett lenyugodni a hegyek mögött. Mia végre a faluja bejáratához ért amit két Koma inu szobra őrzött. Mia többször hátra nézett és mindig ugyan azt látta. A fehér farkas démon sántítva követi őt. Mia többször mondta neki, hogy ne kövesse, de farkas nem figyelt rá, csak szüntelenül követte. Mia végül megfordult és visszament a farkas mellé. Letérdelt és egy kicsit megsimogatta a farkas nyakát, amit a farkas élvezett.

Mia: Sajnálom nem jöhetsz velem. Nem lenne számodra biztonságos. Kérlek ne kövess tovább!

Mia lassan felállt és újra elindult a faluja irányába. Hátra nézett, hogy lássa megint el kezdi követni a farkas. De farkas már nem követte, hanem megfordult és lesunyított fülekkel elindult a másik irányba, végül eltűnt. Mia kicsit szomorú volt, hogy el kellett válunk, de tudta, hogy egy kis időre sem mehet be a faluba egy démon sem. Amint Mia belépett a faluba mindenki kedvesen köszöntötte. A faluban mindenki fél a démonoktól, ezért tisztelik Miát, mert az ő egyik feladata, hogy megvédje a falut a démonok támadásaitól. Eddig nagy támadás nem érte a falut, csak néhány róka démon randalírozott. De volt valaki a faluban akinek nagyobb ereje volt, mint Miának. Nem volt más, mint Takewa Inara, Mia tanítója és a falu papja. Ő is hatalmas spirituális erővel rendelkezett, de nem olyannal, hogy tudjon démonok ellen harcolni. Mia éppen a falu temploma mellett haladt el amikor abból kilépett a pap. Mia tisztelettel köszöntötte: Üdvözlöm Takewa - sensei.

Takewa - sensei: Üdvözöllek Mia!

A pap végig mérte a fiatal lányt és észrevette,hogy Mia bal karján a ruha szinte teljesen véres.

Takewa - sensei: Megsérültél, Mia?

Mia ránézett a bal karjára. Teljesen megfeledkezett a sérüléséről.

Mia: Igen, véletlenül gyógynövény gyűjtés közben egy bokor felsértette a karomat.

Mia idegesen hátra nézett majd elköszönt a paptól. Egyenes a házához rohant, amely a falu mellett állt. Berohant és ledobta a gyógynövényekkel teli kosarat. “Majdnem rájött!” ez a gondolat kavargott Mia fejében, ahogy leült és lassan elkezdette bekötözni a karját. Mia fejében egy folytában annak a farkasnak a képe kavargott amivel találkozott. Mire befejezte a karja bekötését erős füst szagot érzett. Kiment a házból és szörnyű látvány fogadta. A háztól csak kicsivel távolabb lévő falu minden háza lángol. Távolabb látta Mia ahogy egy kis csapat róka démon elrohan az erdő irányába.

Mia: Sejtettem, hogy egyszer ez lesz! A róka démonok most túl messzire mentek!

Mia látta, hogy az emberek megpróbálnak egymáson segíteni. Mia azonnal a lángoló házak felé rohant, hátha ő is tud segíteni. Hirtelen az egyik fa, ami úgyszintén lángra kapott engedett a lángok akaratának és elkezdett kidőlni. Mia ezt nem vette észre és pont alatta rohant el. Majdnem rádőlt a fa, de hirtelen egy hatalmas teremtmény előugrott a fák közül és ellökte a fát a másik irányba. Mia felismerte a lényt. Az a fehér farkas volt akin segített. A farkas szelíd tekintettel a lányra nézett. Mia kedvesen visszamosolygott rá.

Mia: Mégis követtél.

Farkas úgy tűnt, mintha bólintott volna, de aztán a házak felé kezdett futni. Beugrott az egyik lángoló házba és egy emberrel a szájában ugrott ki onnan. Lassan letette és ment a következő házhoz. Minden egyes háznál ugyan így tett, egymás után mentette meg az embereket. Mia csak álmélkodva nézte ezt. “Segít nekünk?” gondolta magában, de aztán abba hagyta a gondolkodást és ment segíteni a sérülteknek. Nem sokára eleredt az eső és az kioltotta a tüzet. A farkasnak sikerült minden embert megmentenie. A farkas farok csóválva ment oda Miához.

Mia: Szép volt farkas!